Ma 122 éve született meg Margittai Neumann János (külföldön: John von Neumann, született: Neumann János Lajos) 1903.12.03.-án.

Életéről itt bővebben olvashattok:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Neumann_J%C3%A1nos

De most következzen néhány rövid anekdota amikkel talán a Wikipedia szócikknél is közelebb jutunk ahoz, hogy megismerjük őt:

Már gyerekként extrém fejben számoló képessége volt: hatévesen két nyolcjegyű számot is elosztott fejben, és az apjával ókori görögül viccelődött.​

Kollegái szerint gyakran előfordult, hogy este egy megoldatlan problémán gondolkodott elalvás előtt, és reggelre „készen volt a fejében” a megoldás.

A légy és a kerékpárosok

Egy klasszikus matematikai feladványban két kerékpáros egymás felé halad, és közöttük egy légy repked állandó sebességgel oda-vissza, amíg a kerékpárosok találkoznak. A kérdés az, hogy mekkora utat tesz meg a légy a találkozásig. A feladatnak van egy „trükkös” megoldása: a kerékpárosok találkozásáig eltelt időt megszorozzuk a légy sebességével, és megkapjuk a légy által megtett teljes utat.​

Amikor Neumann Jánosnak elmondta valaki ezt a feladványt, ő néhány másodperc alatt megadta a helyes választ. A kérdezők azt hitték, hogy Neumann ismeri a trükkös megoldást, de amikor rákérdeztek, Neumann azt válaszolta: „Nem, én csak összegeztem a végtelen sort.”​

Ez a válasz azzal a szellemes szándékkal született, hogy megtréfálja a kérdezőt, ugyanis a végtelen sor összegzése sokkal bonyolultabb, mint a trükkös megoldás. Neumann számosan igazolták, hogy ő valóban képes volt ilyen komplex számításokat fejben elvégezni, és ezzel is híressé vált. De talán lényegesebb, hogy számára ez volt az egyszerű megoldás.

A probléma

Jacob Bronowski meséli, hogy egy alkalommal Neumann segítséget kért egy matematikai problémához, amelyet saját bevallása szerint nem tudott megoldani. Este felhívta Neumannt, aki röviden elmondta neki, hogyan érdemes nekifogni.​

Bronowski ezután egész éjjel dolgozott, és éjfél körül megtalálta a megoldást. Úgy érezte, hogy ezt azonnal közölnie kell, ezért – udvariasságból várva reggelig – csak „jóval tíz után” hívta fel Londonban Neumann szállodai szobáját. Neumann álmosan vette fel a telefont, Bronowski pedig lelkesen mondta: „Johnny, igazad volt!”​

Neumann erre a legendássá vált mondattal reagált: „Reggel ilyen korán azért ébreszt fel, hogy közölje, igazam volt? Legközelebb akkor ébresszen, ha tévedtem"

Az elefánt

Az 1950‑es években Enrico Fermi egyszer kritizálta Freeman Dyson egyik, sok szabad paramétert használó fizikai modelljét. A beszélgetés során Fermi idézte Neumann szellemességét: „Négy paraméterrel elefántot is tudok illeszteni, az ötödikkel pedig már az ormányát is meglengetem.”​

A mondat lényege, hogy ha egy modellnek túl sok szabad paramétere van, akkor szinte bármilyen mérési adatot „rá lehet húzni”, de ettől még a modell magyarázó ereje gyenge vagy akár értelmetlen is lehet.​ A poén annyira elhíresült, hogy később matematikusok ténylegesen meg is mutatták, hogyan lehet négy komplex paraméterrel elephant‑alakú görbét illeszteni – ezzel mintegy „utólag” igazolva Neumann szellemességét.

Egy perc alatt

Neumann János Manhattan-terv kapcsán számos igaz anekdóta maradt fenn, de egyik legismertebb az, amikor a Los Alamos-i laboratóriumban az atombomba fejlesztése során a plutóniumbomba detonációjának problémáját kellett megoldania.
A korai elektronikus számítógépek számításait ő maga ellenőrizte, gyakran ugyanolyan sebességgel, mint a gépek.
Neumann annyira gyorsan és pontosan számolt, hogy egyes kollégái azt mondták: „Neumann János az egyetlen emberi lény, aki képes volt egy perc alatt megoldani, amit másoknak napokig tartott”.​

A marslakók

A Manhattan-terv során a magyar származású tudósokat, köztük Neumant, „marslakóknak” nevezték, mert olyan furcsa nyelven beszéltek, és olyan szokatlan módon oldották meg a feladatokat, hogy a kollégák szerint csak egy másik bolygóról származhattak volna. Ez a kifejezés Neumannra is jellemző volt, aki szinte minden problémát gyorsan és szellemesen megoldott.

A Manhattan-terv során a Los Alamos-i megbeszéléseken gyakran magyarul is beszélt, különösen akkor, amikor a magyar származású tudósok, mint Teller Ede vagy Szilárd Leó is jelen voltak. Az amerikai kollégák közül sokan nem értették a magyar beszédet, így Neumann így tudott bizalmasan megbeszélni bizonyos dolgokat a magyarokkal, anélkül hogy a többiek értenék őket.

Számos kollágája írt arról, hogy bár gyakran türelmetlen volt a lassabban gondolkodókkal szemben, mindig megpróbálta egyszerűen és érthetően elmagyarázni a problémákat, és sosem szégyellte megkérdezni mások véleményét, ha valamit nem értett. Ezáltal nemcsak zseniális vezetőnek, hanem egy igazi csapatépítőnek is tartották.

Autóvezetés?

Neumann János autóvezetési képességeiről is számos humoros anekdóta kering. Egyik híres történet szerint Neumann így magyarázta a baleseteit: „Mentem az autóval szépen, ahogy kell. A fák is mentek szépen mellettem hátrafelé, ahogy kell, 40 mérföld/órás sebességgel. Aztán az egyik hirtelen elém állt.”  
Egyszer amikor a Princeton-i kampuszon kocsival közlekedett, amikor a portás megkérdezte tőle, hogy miért hajt ilyen gyorsan. Neumann válasza így hangzott: „Nem én hajtok gyorsan, hanem a kampusz forog körülöttem!”. 

Legjobb stratégia

A katonai vezetők már Neumann halála előtt körülállták kórházi ágyát, hogy minden szófoszlányt meghalljanak, ő még az utolsó pillanatokban is viccelődött. Azt mondta: „A legjobb stratégia a hidegháborúban az, ha az ember úgy tesz, mintha nem is lenne benne”. Ez a történet jól tükrözi Neumann száraz humorát és bölcsességét, amellyel a hidegháború komor világában is megőrizte a könnyedséget.

Heisenberg és Schrödinger

A kvantummechanikában a Heisenberg és Schrödinger elméletei még vitatottak voltak, Neumann matematikai precizitással egységes keretbe foglalta őket, így egyszerre vált elfogadottá mindkét megközelítés a tudományos közösség számára.

A fizikusok és matematikusok között legendává vált, hogy Neumann olyan gyorsan és pontosan látta át a problémákat, hogy a legnagyobb zsenik, mint Einstein vagy Oppenheimer is számítottak rá, és számos döntésüket Neumann tanácsára alapozták.

Az utókornak

Egyik legismertebb bölcsessége szerint: „A matematikában az ember nem megérti a dolgokat, hanem megszokja”. Ez a gondolat azt hangsúlyozza, hogy a tudományos ismeretek elsajátítása nemcsak megértést, hanem folyamatos gyakorlást és alkalmazkodást is igényel.

A tett minden, a dicsőség semmi.