A Linux kernel fejlesztői hónapok óta vitatkoznak azon, miként kellene kezelni az eszközök – különösen a mesterséges intelligencián alapuló kódolási segédek – által generált kódbeküldéseket. A kérdés nem pusztán technikai, hanem szemléleti is: hol húzódik a határ hasznos automatizmus és értéktelen „kódszemét” között. Linus Torvalds most ismét határozott véleményt fogalmazott meg, amely világosan elválasztja a jóhiszemű fejlesztőket a rendszerrel visszaélőktől. Szerinte a problémát nem lehet adminisztratív szövegezéssel megoldani.

A vita apropóját az adja, hogy Dave Hansen, az Intel Linux-mérnöke közzétette a Linux kernelhez kapcsolódó, eszköz- és AI-alapú hozzájárulásokra vonatkozó irányelvek harmadik tervezetét. A dokumentum egyik fontos változása, hogy az eddigi „nagy nyelvi modellek” (large language models, LLM) kifejezést következetesen „kódolási segédre” (coding assistant) cseréli. Emellett hangsúlyosabb szerepet kap a tesztelés feltüntetése, amennyiben az adott módosítást valamilyen eszköz vagy automatizmus segítségével készítették.

Az irányelvek lényege továbbra is az átláthatóság. A kernel fejlesztői közössége elfogadhatónak tartja az olyan patcheket, amelyek elkészítésében AI-alapú eszközök vagy más automatizált megoldások segítettek, feltéve, hogy a beküldő világosan jelzi, milyen eszközöket használt, és azok milyen szerepet játszottak a hibakeresésben, a kódgenerálásban vagy a tesztelésben. A cél nem a tiltás, hanem a felelősségvállalás és a visszakövethetőség.

Linus Torvalds azonban a Linux kernel levelezőlistáján (Linux Kernel Mailing List, LKML) egyértelművé tette, hogy szerinte tévút az „AI-slop”, azaz AI-szemét”, vagyis az alacsony minőségű, gépileg generált kód elleni küzdelmet dokumentációs kérdésként kezelni. Megfogalmazása szokatlanul nyers, de annál világosabb volt. Kijelentette, hogy nincs értelme arról beszélni, miként kellene dokumentálni az értéktelen AI-s hozzájárulásokat, mivel azok készítői eleve nem fogják jelezni, hogy ilyen eszközökkel dolgoztak.

Torvalds hangsúlyozta, hogy a dokumentáció mindig a jóhiszemű fejlesztőknek szól, nem azoknak, akik szándékosan próbálnak gyenge minőségű kóddal átcsúszni a felülvizsgálaton. Éppen ezért szerinte teljesen felesleges a kernel fejlesztési irányelveit bármiféle állásfoglalásként használni az AI körüli ideológiai vitában, legyen szó akár a „világvége” narratíváról, akár a „mindent felforgató forradalomról”.

Álláspontja szerint a leghelyesebb megközelítés az, ha az AI-t egyszerűen egy eszközként kezelik, sem többet, sem kevesebbet nem tulajdonítva neki. A Linux kernel fejlesztési kultúrájában eddig is számtalan eszköz segítette a munkát a statikus kódelemzőktől az automatikus tesztkeretrendszerekig, és Torvalds szerint a mesterséges intelligencia sem érdemel külön kategóriát csak azért, mert jelenleg divatos és megosztó téma.

A vita természetesen nem zárult le. Az eszközökkel és AI-alapú segédekkel kapcsolatos irányelvek továbbra is formálódnak, miközben a Linux kernel közössége próbálja megőrizni azt az elvet, amely évtizedek óta működteti a projektet: nem az számít, hogyan készült a kód, hanem az, hogy érthető, karbantartható és technikailag kifogástalan legyen. Torvalds hozzászólása ebben a kérdésben inkább józan emlékeztető, mint végső válasz, de pontosan ezért váltott ki ekkora visszhangot a fejlesztők körében.