Jay ebben az interjúban elmondja, hogyan jutott el a helyi „csereberélős” mikrovilágtól a budapesti színtérig, és miért számított kapunak a Csokonai Művelődési Ház. Felidézi, hogy egy gimnáziumi eseményen egy külsős srác (The Galactic Stranger) demója mutatta meg nekik, mit jelent a „szint” a demoscene-ben (szinkronizált mozgás, saját kód–zene–grafika), és hogy az iskola legfeljebb helyszínt tudott adni, valódi tudást már csak a közegben lehetett felszedni.