Nyilvánvalónak tűnik, hogy egy mentás Linuxnak a legjobb ízesítése a fahéj! Azonban mégis évek óta tűnődök rajta, hogy nem volna-e mégis jobb a Cinnamon helyett Mate/Kde/Xfce kiadást használni. Próbáltam egyiket-másikat, de csak körbe-körbe jártam. Most végre rávettem magam, hogy tüzetesen összehasonlítsam a négy különböző kiadást.
A közelgő tavaszi disztribúciók hosszú távú támogatást fognak élvezni. Abban szeretnék segíteni, hogy mindenki a számára legmegfelelőbbet tölthesse le és tehesse fel a gépére. Ennek érdekében közlök egy kis egyszerű kérdőívet is, amelynek a végigfutásával választ kaphatunk: melyik a számunkra legmegfelelőbb felület.

Tehát álljon előttünk a Linux Mint 16 verziója, a Petra nevű, a maga négy felületével: CINNAMON 2.0 / MATE 1.6.1 / KDE 4.11.2 / XFCE 4.10. Egy régi külső lemezre installáltam fel a rendszereket, majd sorra indítva őket, feljegyeztem az észrevételeimet. Az összehasonlítást az alábbi szempontok szerint végeztem – érdekeltek:
- az ISO fájl mérete, az installált rendszer által elfoglalt tárhely és memória alapjáratban, valamint a videokártyám használatának paraméterei (ez utóbbival voltak gondjaim, ezért kíváncsi voltam, hogy egy renderelés mennyiben használja a processzort, illetve mennek-e az effektusok rendesen);
- a szoftvercsatornán alapból elérhető csomagok száma, a programok választéka (ez elvileg azonos kellene legyen a Linux Mintben, mégis van eltérés – számomra tisztázatlan okok miatt);
- az alapból felinstallált programok, illetve a köztük lévő különbségek – grafikai, multimédia, internet, irodai és kellékek kategóriákban (tudom, hogy könnyedén ki lehet cserélni őket, de van pár alap dolog, ami nehezen konfigurálható – pl. a fájlkezelő – az egyes változatok egyedi fejlesztése miatt);
- a felület kinézete, effektusok, menü felépítés, deskjetek (ez az, amire azt szokták mondani, hogy egyéni ízlés kérdése a választás – de mégis mit tud az egyik és mit a másik?)
- a fájlkezelő program jellegzetességei, működése, beállításai (ez ugyancsak kritikus pont lehet a felhasználó szemében, annál is inkább, mert átlag felhasználó nem tudja leváltani a fájlkezelő programot egy másikra – tudom, mert próbáltam és nem sikerült integrálni!)
- a beállítások lehetőségei (van úgy, hogy több van, mint amire szükségünk van, és semmit sem találunk meg – van úgy hogy az órát sem lehet a megszokott módon beállítani…)
A teljesség igénye nélkül itt vannak a következtetéseim:
(MEGJ: a leírás a képekkel együtt értelmezendő!)

A Linux felületek folyamatos fejlesztés alatt állnak, ezért lényeges a verzió, amelyet tesztelünk. Idővel várható, hogy mindegyik fejlesztés felzárkózzon az igényeinkhez és elvárásainkhoz. A Linux Mint képfájljai már nem férnek fel CD lemezre, 1,1-1,3 GB méretűek. (ez első sorban a sűrítés miatt van így – a jelenlegi formában gyorsabban kicsomagol installáláskor).
A rendszer által elfoglalt tárhely a lemezen 3,5-4,7 GB, az alap programokkal. Ebbe az értékbe nincsen beleszámítva a /home könyvtár (ez az elején kicsi, de használatközben több GB méretűre is növekedhet).
Az installálás utáni alap memóriahasználat 165-513 MB- gyengébb gépek számára nyilvánvalóan a kisebb érték a kedvezőbb. Szembetűnő a KDE kimagasló értéke, ez összhangban van a felület igényes működésével.
A glxgears FPS értéke csak egy szempontja a videokártya használatának, jelen esetben a processzor-használattal együtt kell értelmezni. Az egyértelmű, hogy az ATI Radeon 6670 nem működik rendesen a gépemen, különben nem volna 64-68%. A KDE felületen csupán 29%, és emellett a Compiz jellegű effektusok tökéletesen működnek – ez a KDE egyik erőssége.
A gép indításához szükséges idő 50-75 s, a és kikapcsolásához 5-15 s szükséges az egyes felületek alatt, a KDE itt a vesztes. Megjegyzem, hogy legutóbb egy SSD beszerelésével a boot idő 1/5-re csökkent!!!
A szoftverközpontban elérhető csomagok száma 43202 illetve 67541 (nem találtam magyarázatot a különbségre – megjegyzésben esetleg választ várok)! Ez azt jelenti, hogy szinte bármilyen programot fel tudunk tenni a gépünkre, hogyha szükségünk van rá.

A programok nagyjából egységesek a Linux Mint alatt, alapból megtalálható a Firefox böngésző, a Gimp képszerkesztő, a LibreOffice csomag, szövegszerkesztővel, táblázat kezelővel, rajzolóval, bemutató készítővel és adatbázis kezelővel. A Linux Mint természetesen lejátszik zenét (még MP3 formátumot is!), és filmet pl. a VLC videolejátszó segítségével. Továbbá magába foglal számos programot, amivel a hálózatot, a beállításainkat, a lemezeinket tudjuk kezelni. Még egy olyan eszközt is, amivel más disztribúciók képfájljait USB lemezre tudjuk írni, hogy onnan indítsuk el őket LIVE üzemmódban.
A programok esetében egyedül a KDE lóg ki a sorból – a saját fejlesztésű applikációival, amelyek nyilvánvalóan jobban illeszkednek a felületbe. Fordítva azonban, hogyha egy KDE program megnyerné a tetszésünket, némi esztétikai gondba ütközhetünk a többi felület alatt használva azokat. Hasonlatos ez ahhoz, amikor egy Win-re fejlesztett programot futtatunk Linux alatt és a nyitó/mentő ablak ismerősnek tűnik a Win98-ból…
Mivel a programok cserélhetőek, könnyen fel és leinstallálhatóak, ezért nem igazán fontos, hogy alapból mi található a gépen az installálás után. A személyes preferenciák sokkal fontosabbak – érdemes kipróbálnunk többféle programot ugyanarra a feladatra és kiválasszuk azt, amely számunkra a leghasználhatóbb és legmegfelelőbb.

A felület effektusai van akinek fontosak, van akinek nem, ugyanígy a rendszerhangok vagy a konfigurálási lehetőségek. Ezek bizony már az egyes felületek – és így a Linux Mint ízesítések – közötti legjellemzőbb különbségeket jelentik. Általánosságban elmondható, hogy a mindenik Linux lehetővé teszi a több asztal használatát, több panelt használhatunk, és viszonylag fejlett menüvel is rendelkeznek. Ezek tartalmában és elérhetőségében találunk eltéréseket. A Deskjet és Widget terén már nagy különbségek vannak, a KDE vezet ebből a szempontból, a Cinnamon pedig igyekszik utolérni őt. Az ablakok húzással való rendezése (azaz Snap) csak a Cinnamon és a KDE esetében érhető el (az XFCE is felzárkózóban van), ez pedig egy nagyon fontos funkció a mindennapokban.
A fájlkezelést mind a négy változat esetében különböző program látja el, bár a Nemo és a Caja mindkettő a Nautilus tovább fejlesztésével jött létre. Mindenikük tud kezelni füleket (tab) és kétablakos osztott nézetet, az alól kivétel a Thunar böngésző. A könyvjelzőket mindenik rendszer tudja kezelni, de az tapasztalható, hogy sokszor csak az alájuk fejlesztett programok látják rendesen ezeket. Itt mindenképpen szükség van egy Linux szintű egységesítésre, egy háttér applikáció segítségével. Jobb klikkre gördülő menü nyílik, számos és számtalan lehetőséggel.
A beállítások terén a legszegényebb az XFCE, a leggazdagabb pedig a KDE – ez utóbbi már megtévesztő az átlag felhasználó számára. Én sokat használom a folyamatkezelőt is (Rendszerfigyelő), és a legalaposabbnak a MATE beállításait tartom. A hálózatot, nyomtatót és a hangokat minden felületen könnyen lehet állítani, de a zenelejátszó integrálása csak a Cinnamon és XFCE esetében megoldott (nem is minden programmal kompatibilis). Képernyő pihentető a Cinnamonban alapból nincsen, de nyilván telepíthető. Háttereket lehet cserélni, KDE alatt még animációk is beállíthatóak. A témák cserélgetésében a Cinnamon és a KDE nyújtja a legkézenfekvőbb lehetőséget – automatikusan letöltik és telepítik a kiválasztott beállítást.
A gép kikapcsolása mindenikben könnyen elérhető, bár én ritkán szoktam a Linuxot kikapcsolni vagy újraindítani – a billentyűzeten egyetlen gombnyomással elaltatom vagy hibernálom inkább.
Végszó:
Valóban személyesen ki kell próbálni a felületeket, és megismerni a működésüket. Javaslom, hogy az ember tartson egy papírt az asztalán, amire a +/- észrevételeit feljegyezheti használat közben. Szívesen veszek megjegyzéseket-kiegészítéseket ezen íráshoz is.
És, hogy ne kelljen mind a négyet kipróbálni, közlök egy egyszerű tesztet is, amelynek a végigfutásával választ kaphatunk: vajon melyik a számunkra a legmegfelelőbb felület?

A jelenlegi cikk a következő blogon is elérhető, további írások mellett:
A részletesebb összehasonlítási eredményeket egy táblázatban itt töltheti le (és a TESZTET is!):
Let’s Mint!
- karonka -

Hozzászólások
Letöltés
Beküldte karonka -
Értékelés:
A teszt a következő linkről tölthető le: https://app.box.com/LinuxMintFlavourTest
Érdekes lenne
Beküldte kami911 -
Értékelés:
Érdekes lenne összehasonlítani az akkori állapotot a mostanival.
Érdekes lenne
Beküldte Margarita -
Értékelés:
Kell hozzá egy olyan alapos ember, mint a blog szerzője.
Személy szerint én Csuhás kollégából nézném ki ezt, ő szereti "fölösleges" dolgokra pazarolni az idejét. :)
ő szereti "fölösleges" dolgokra pazarolni az idejét. :)
Beküldte csuhas32 -
Értékelés:
Bár a (KDE) Plasma azóta már kiesett, a Linux Mint-nek most már csak három íze van, de ezek a Mintek továbbra is négyen vannak, mint a három testőr, mert a Linux Mint Debian Edition is fahéjas és én azt se hagynám ki az összevetésből.
Ha jól látom az eredeti cikkben több sorban is a KDE oszlopában van eltérés. Olyan sorokat amikben nincs eltérés, szerintem nem vagy elkülönítve kellene szerepeltetni.
És akkor a végén meg lehetne állapítani, hogy tegyél fel egy Mint Cinnamont, vagy valaki tegye fel neked bármelyiket, aztán használd, hisz egy elfogadható gépen jó ez mind!
Szóval érdekesnek talán érdekes volna látni csak a gyakorlati értelmét nem látom, mert szerintem egy felhasználónak teljesen mindegy, hogy a Fájlok-ra kattintva a Caja vagy a Thunar nyílik meg, vagy, hogy a Xed vagy a Mousepad a szövegszerkesztő, észre se veszi. Pont az a lényeg, hogy a Mint kinézeze egységesítve van. Már az eredeti cikk írója is jelezte, hogy próbálta az összeset és nem érezte, hogy lenne igazából különbség köztük.
Már most tudjuk a végső következtetést:
Amelyikkel már live alatt minden működik rendben a gépeden, azt nyugodtan telepítsd fel.
Az alapértelmezett a Linux Mint Cinnamon, ha lehet ezt válaszd. Amennyiben gyengébb a géped válaszd az Xfce-t, ha még az is sok neki, akkor a MATE-t.
Az én kedvencem az LMDE.