1988. augusztus 4-én egy tervezett teszt során az amerikai Discovery űrrepülőgép indítása az utolsó pillanatban megszakadt. A hajtóművek gyújtási folyamata éppen elindult volna, amikor a számítógépes ellenőrzőrendszer hibát észlelt az egyik szelepvezérlő egységnél, és automatikusan leállította a folyamatot. A kilövés tehát meg sem történt – de éppen ez volt a lényeg. Ez az esemény kiemelkedő jelentőséggel bírt, mivel ez volt az első eset, amikor az újonnan kifejlesztett biztonsági rendszer éles helyzetben is bizonyított. A NASA ezt a technológiát a Challenger 1986-os tragédiája után vezette be, tanulva abból a balesetből, amely az űrrepülő történetének legsúlyosabb katasztrófáját jelentette. A Challenger akkor 73 másodperccel az indítás után robbant fel, részben azért, mert egy korábbi technikai hibát nem észleltek vagy nem kezeltek időben.

A Discovery esetében a hibát még a felszállás előtt, automatikusan érzékelte a rendszer, és a hajtómű leállítása megelőzte egy esetleges baleset kialakulását. A NASA mérnökei és szakemberei ezzel visszaigazolást kaptak arra, hogy az új protokollok és hardveres fejlesztések valóban növelik a küldetések biztonságát, és képesek megelőzni a végzetes emberi vagy gépi hibák következményeit.

Ez a leállítás egy olyan korszak kezdetét is jelentette, amikor a repülések előtti automatizált biztonsági tesztek és vészleállító rendszerek a NASA gyakorlatának szerves részévé váltak – hozzájárulva az űrutazás fokozatosan javuló biztonsági mérlegéhez az 1990-es évek elejétől kezdve.

A Discovery űrsikló 1984-ben teljesítette első küldetését, és az elkövetkező több mint 26 évben számos történelmi misszióban vett részt. Ez az űrsikló volt:

• Az első, amely újból repült a Challenger-katasztrófa után (1988),
• Az első, amely újraindította a Columbia-katasztrófa utáni küldetéseket (2005),
• Az űrsikló, amely pályára állította a Hubble-űrtávcsövet (1990),
• Az űrhajó, amely az első amerikai űrhajóst vitte a Mir űrállomásra (1995).

A Discovery több repülést teljesített, mint bármely más űrsikló – összesen 39 küldetést hajtott végre, és több mint 365 napot töltött az űrben. Ezzel a leghosszabb szolgálati idővel rendelkező NASA űrsiklóként vonult nyugdíjba.

Az STS-133 küldetés 2011. március 9-én ért véget, amikor a Discovery sikeresen leszállt a Kennedy Űrközpontban. Ezzel lezárult egy korszak, hiszen az űrsikló-program már a végéhez közeledett. A Discovery ma a Smithsonian Intézet Nemzeti Légi- és Űrmúzeumának Udvar-Hazy Központjában található, ahol a látogatók testközelből csodálhatják meg ezt az ikonikus űreszközt. A Discovery nem csupán egy űrrepülőgép volt – történetével és rekordjaival az emberiség űrutazási ambícióinak egyik legnagyobb szimbóluma marad.