1985. szeptember 11-én a Nemzetközi Üstökös Kutató Szonda (International Cometary Explorer, ICE) történelmet írt, amikor áthaladt a P/Giacobini–Zinner üstökös gázcsóváján. Ez volt az első alkalom, hogy ember készítette űreszköz ilyen közel merészkedett egy üstököshöz, és sikeresen átrepült annak kiterjedt gáz- és porfelhőjén.

Az ICE eredetileg más küldetésre készült: az 1978-ban indított szonda International Sun-Earth Explorer-3 (ISEE-3) néven kezdte pályafutását, fő feladata pedig a Nap és a Föld közötti térség, a napszél és a magnetoszféra kölcsönhatásainak vizsgálata volt. Amikor azonban a NASA mérnökei felismerték, hogy a szonda megfelelő pályamódosítással elérheti a Giacobini–Zinner üstököst, új célt adtak neki. Így született meg az ICE, amely 1983-ban új útvonalra állt, hogy felkészüljön az üstökös megközelítésére.

Az átrepülés 7800 kilométerre történt az üstökös magjától, és a műszerek értékes adatokat gyűjtöttek a csóva szerkezetéről, a napszéllel való kölcsönhatásáról, valamint az üstökösből kiáramló ionizált gázokról. Az ICE sikeres manővere nem csupán technikai bravúr volt, hanem mérföldkő az űrkutatás történetében: megnyitotta az utat a későbbi, még összetettebb üstökösvizsgálatok előtt, például a Halley-üstökös 1986-os nemzetközi kutatóprogramjai, majd a Rosetta küldetés számára.

A Nemzetközi Üstökös Kutató Szonda küldetése jól példázza, hogyan lehet egy eredetileg más célra tervezett űreszköznek új értelmet adni kreatív pályatervezéssel és műszaki leleménnyel. Az ICE neve azóta is szimbóluma annak, hogy az emberi kíváncsiság és mérnöki tudás képes áthidalni a távolságokat, és eljutni az Univerzum olyan titkaihoz, amelyeket korábban elképzelhetetlennek tartottunk.