1960. augusztus 12-én pályára állították Echo 1-et, a világ első kommunikációs műholdját. Bár a mai értelemben vett műholdakkal ellentétben az Echo 1 nem erősítette és nem továbbította a jeleket, hanem passzív reflektorként működött: a Földről küldött rádiójeleket egyszerűen visszaverte a felszínére érkező irányba. Ez a technológia akkoriban forradalminak számított, hiszen lehetővé tette, hogy a világ két, egymástól távoli pontja közvetlen rádiókapcsolatot létesítsen műhold segítségével.
1960. május 16-án Theodore Maiman fizikusnak sikerült először a világon működő lézert előállítania. A forradalmi kísérlet során egy mesterséges rubinkristályt használt fényforrásként, amellyel létrehozta az első koherens fénysugarat – bár a sugár ekkor még nem folyamatos volt, hanem impulzusos formában jelent meg. Bár Maiman nem ő volt az első, aki a lézer elméleti alapjait lefektette, és nem ő adta be elsőként a szabadalmat sem, mégis ő az, akinek először sikerült a gyakorlatban is működésbe hozni egy lézerkészüléket.
1960. március 22-én Arthur Leonard Schawlow és Charles Hard Townes megkapta az első lézerszabadalmat, amelyet a Bell Telephone Laboratories számára jegyeztek be. Ezzel kezdetét vette a lézerek (LASER – Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation) technológiai fejlődése, amely azóta számos területen forradalmasította a tudományt és az ipart. A lézer működési elve Albert Einstein egyik elméleti munkájára vezethető vissza, amely az indukált emisszió (stimulated emission) jelenségét írta le.
