1858. június 10-én két hajó indult útnak, hogy lerakja a világ első transzatlanti távközlési kábelét. Bár a vállalkozás rövid életűnek bizonyult, és a kábel néhány hónap múlva felmondta a szolgálatot, az esemény mégis mérföldkő lett az emberiség kommunikációs történetében. Ez volt az első komoly bizonyíték arra, hogy egy tengeralatti összeköttetés az Atlanti-óceánon keresztül technikailag megvalósítható.

Az óceánon átívelő kapcsolat kora

A 19. század közepén a világ egyre jobban összekapcsolódott, a vasút és a gőzhajók forradalmasították a közlekedést, de a távolsági kommunikáció még mindig hetekbe telt. A távíró (telegraph) megjelenése új lehetőségeket nyitott meg, ám annak vezetékes infrastruktúrája földrajzi akadályokba ütközött – leginkább az óceánokban.

Az Atlanti-óceán két partján – Észak-Amerikában és Európában – már többször is megkísérelték, hogy egy távközlési kábelt helyezzenek el a tengerfenéken, de minden próbálkozás kudarcba fulladt. 1858. június 10-én két hajó – a brit HMS Agamemnon és az amerikai USS Niagara – indult útnak, hogy egy új, fejlettebb kábelt fektessen le Írország és Új-Fundland között. A munkálatok augusztus 5-én fejeződtek be, és az első próbajel augusztus 12-én ment végig a több mint 2500 kilométer hosszú tengeralatti vezetéken.

A siker, amely nem tartott sokáig

A kábelen keresztül elküldött első üzenetek között volt egy történelmi jelentőségű kommunikáció James Buchanan amerikai elnök és Viktória brit királynő között. Összesen mintegy 400 táviratot továbbítottak a vezetéken, mielőtt az szeptember 18-án végleg meghibásodott. Az akkori technológiai színvonal még nem tette lehetővé a kábel javítását a tenger fenekén, így a projekt meghiúsult – de mégsem tekinthető kudarcnak.

A technológiai lehetőség bizonyítása

Bár az első transzatlanti kábel nem bizonyult hosszú távon megbízhatónak, bizonyította, hogy egy ilyen kommunikációs rendszer kivitelezhető, és ezzel megnyitotta az utat a későbbi, sikeresebb tengeralatti kábelek előtt. A mérnökök tanultak a hibákból, és 1866-ra sikerült tartós, megbízható vezetéket fektetni, amely évtizedekig szolgálta az interkontinentális kapcsolattartást.