1858. június 10-én két hajó indult útnak, hogy lerakja a világ első transzatlanti távközlési kábelét. Bár a vállalkozás rövid életűnek bizonyult, és a kábel néhány hónap múlva felmondta a szolgálatot, az esemény mégis mérföldkő lett az emberiség kommunikációs történetében. Ez volt az első komoly bizonyíték arra, hogy egy tengeralatti összeköttetés az Atlanti-óceánon keresztül technikailag megvalósítható.
A világ első működő víz alatti távírókábelét a brit távírómérnök, John Watkins Brett és testvére, Jacob Brett fektették le. A kábel az angliai Dover és a franciaországi Calais városát kötötte össze, az Angol-csatorna legkeskenyebb pontjánál haladva. Ezzel az 1851. november 13. létrejövő kapcsolattal vált lehetővé a közvetlen kommunikáció London és Párizs között.
