1845. szeptember 11-én, a franciaországi Magneux-ben született Jean Maurice Émile Baudot, a távírás egyik legjelentősebb úttörője. Az autodidakta mérnök és feltaláló nevéhez fűződik az 1874-ben szabadalmaztatott ötcsatornás távírókód, amely hosszú időre meghatározta a távközlés fejlődését, és fokozatosan háttérbe szorította a Morse-kódot.

Baudot rendszere forradalmi újítást hozott: az általa kidolgozott Baudot-kód minden betűt, számot vagy írásjelet öt darab bináris (igen/nem) jel egyedi kombinációjával írt le. Ez a megoldás lehetővé tette az információk gyorsabb és automatizáltabb továbbítását, mivel a kód egyszerű, rögzített hosszúságú jelekből állt, és nem igényelt olyan változó hosszúságú sorozatokat, mint a Morse-jelzések.

Baudot találmánya nem csupán a távírótechnikát reformálta meg, hanem hozzájárult a modern adatátvitel alapjainak lefektetéséhez is. A róla elnevezett baud (átviteli sebesség mértékegysége) ma is használatos a digitális kommunikációban, és azt jelzi, hogy másodpercenként hány szimbólum továbbítható egy adatvonalon.

Émile Baudot munkássága a 19. század végén jelentősen felgyorsította az információáramlást a távíróhálózatokon, előkészítve a terepet a 20. század elektronikus adatátviteli rendszereinek. Az általa megalkotott kódolási elv pedig a mai napig jelen van a számítógépes kommunikációs protokollok gyökereiben, így Baudot neve örökre összefonódott a távközlés és az informatika fejlődésével.