A vezeték nélküli távközlés új korszakot nyitott: 1907. október 17-én hivatalosan is megkezdődött az első transzatlanti vezeték nélküli távíró szolgáltatás, összekötve Írországot és Kanadát. A 20. század elején a hagyományos transzatlanti távközlés, mint a tengeri kábelek, drága és megbízhatatlan megoldásnak bizonyultak. Guglielmo Marconi, az olasz származású feltaláló és mérnök, felismerte, hogy a vezeték nélküli technológia forradalmasíthatja a távközlést. 1901-ben sikeresen átvitt egy Morse-jelzést Angliából Kanadába, bizonyítva, hogy a rádióhullámok képesek áthidalni az óceánt.

1896. március 24-én a szentpétervári egyetemen Alekszandr Szergejevics Popov orosz fizikus sikeresen továbbította Morse-kódban a „Heinrich Hertz” szavakat vezeték nélküli távíró segítségével két épület között. Ez az esemény jelentős mérföldkövet jelentett a rádiótechnológia fejlődésében, és egyes források szerint ez lehetett az első rögzített vezeték nélküli hangátvitel a történelemben.​ Bár vita tárgyát képezi, hogy ki tekinthető a rádió feltalálójának – Popov vagy Guglielmo Marconi –, Popov ezen demonstrációja kiemelkedő jelentőségű.