1967. június 12-én a Szovjetunió sikeresen elindította a Venyera–4 (Venera 4) űrszondát, amely később elsőként küldött vissza közvetlen légköri adatokat egy másik bolygóról, a Vénuszról. Ez a történelmi esemény nemcsak a szovjet űrkutatás számára volt mérföldkő, hanem az egész emberiség bolygóközi kutatási törekvéseiben is új korszakot nyitott.
Az Európai Űrmegfigyelési és Követési Szolgálat (EU SST) fokozott figyelemmel kíséri a Kozmosz–482 nevű szovjet leszállóegység Földre történő irányítatlan visszatérését. A 1972. március 31-én, Bajkonur-ból indított űreszköz a Vénusz elérésére lett tervezve, de végül Föld körüli pályán rekedt. Most, több mint fél évszázaddal később, a több száz kilogrammos, hőálló fémburkolattal ellátott kapszula hamarosan beléphet bolygónk légkörébe.
A szovjet Venyera–3 (Venera 3) automata űrszonda 1966. március 1-jén elérte a Vénuszt, és becsapódott annak éjszakai oldalára. Ezzel ez lett az első űreszköz, amely egy másik bolygó felszínét elérte. Bár a szonda nem tudott adatokat továbbítani a Földre, történelmi jelentősége vitathatatlan, hiszen megnyitotta az utat a bolygóközi kutatások előtt.